Az Egyház hangosan meghirdeti Nagyböjt elején:

 

 

Ajándék és lehetőség ez az elcsendesedés, az önmagunkba-szállás, a számbavétel. Nagyböjt - az önmagunkon végzett munka ideje. A mi saját megtérésünkről van szó, életünk egészének helyes irányba állításáról, hogy azt Isten akarata szerint rendezzük.

 

Hisszük és valljuk Pilinszkyvel együtt: a "szelíd Jézus-Bárány most is ott topog a vesztőhelyen" értünk, minden emberért. Minden emberért külön-külön és minden közösségért. Az Úr a magyar nyelvet beszélők közösségét, a magyar nemzetet is megváltotta és kéri, akarja, hogy nyíljunk meg ajándéka előtt.

 

Ez a nagyböjti készületi idő egybeesik azzal az időszakkal, mely a nemzet sorsát meghatározó felelős döntést hivatott megteremni az egyén, a választópolgár szintjén. Ez az egyéni felelősség a haza, a magyar nemzet iránti közügy.

 

Közös ez az ügyünk minden magyar választópolgárral és közös ügyünk ez az Istennel.

 

A hívő ember minden ügyét Isten szándéka szerint törekszik megvalósítani. A legnagyobb sorsközösség szintjén, a "nemzet magasában" kiváltképpen is kérdezgetjük Urunkat, hogy miként is cselekedjünk.

 

Válaszáért fohászkodunk, útmutatásért, tisztánlátásért. Nagy a felelősségünk, mert az elmúlt húsz esztendő legjelentősebb fordulópontjához érkeztünk.

Olyan rendkívüli nagy döntés előtt áll a nemzet, amit csak együtt, közösen, a lehető legnagyobb közös szándékkal és akarattal lehet és kell meghozni. Az istenhívő ember a teremtmény alázatával fordul ilyenkor a Mindenhatóhoz és imádkozik. Ez az imádság, "oratio" a legmagasabb rendű emberi tevékenység, amely megszenteli az imádkozót és az imáját. Áldást kérünk az egész nemzetre, ahogy a Himnuszunkban valljuk: "Isten, áldd meg a magyart!".

 

A keresztény-keresztyén ember számára a világ, az ország melyben élünk az "Isten terepe", a Ő Országának lehetősége. A mi feladatunk az evangéliumi kovász, a jézusi só, a krisztusi világosság képviselete. Ezt szeretnénk tenni, ehhez a szándékhoz hívjuk és várjuk Krisztusban hívő testvéreinket és minden jóakaratú embertársunkat.

 

Bizakodás tölt el, mert nemzeti sorsfordulóinkon mindig összeállt millió és millió jóakarat. Hiszem és Szózatunk erejével vallom: "Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért. Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat, hiába roskadozzanak egy átoksúly alatt."

 

Hiszem és vallom, kívánom és várom, hogy beteljesedjék a zsoltáros szava:

 

"Boldog az a nép, melynek jól megy a sora" (Zsoltár 145,15)